A jövőkutatók (akikről még lesz mit mondanom) különböző szcenáriókat (forgatókönyveket) vázolnak fel, részint a fantáziájuk, az egyéni tapasztalataik, részint konkrét adatok alapján végzett valószínűségszámítások (meg egyéb fincsi matematika) felhasználásával. Megpróbálják megjósolni, hová tart az emberiség, a társadalom, a civilizáció.
A fenntartható fejlődésről beszélgetve általában a környezetvédelmi kérdések kerülnek túlsúlyba, illetve ezek kerülnek elsőként a látóterünkbe. Ez nem baj, csak kár, hogy sok illetékeshez nem jut el a Föld üzenete, vagy mert hallásproblémáik vannak, vagy mert önzésitiszben szenvednek, esetleg idült közönyben. Őket a pénzük érdekli, meg a hatalom, de szerencsére van téma (bár lehet, naív vagyok, de egyelőre úgy tűnik, van), amelyet nem hagyhatnak ők sem figyelmen kívül: a társadalom és annak változásai! Mi persze már tudjuk, hogy amikor változásról van szó, akkor annak a fenntartható fejlődésről kell szólnia!
Ha nem akarnak futni a pénzük után és bottal ütni a nyomát, akkor kénytelenek jól marketingelni (magukat, a terméküket, a politikai pártjukat) - az pedig együtt jár azzal, hogy kutatják/feltérképezik az emberek szokásait, attitűdjeit(hozzáállását), azt, hogy hogyan lépnek kapcsolatba és hogyan tartják fenn a kommunikációt egymással, vagyis a társadalom szerveződését. Továbbá önző és közönyös embereink (ez erős sarkosítás persze) kénytelenek mindehhez alkalmazkodni, méghozzá lehetőleg minél gyorsabban, sőt!!! manapság egyre inkább ők maguk azok, akik generálják a változásokat (pl. egy új facebookos applikáció, egy közösségi esemény a társadalmi felelősségvállalás jegyében, mely további önreklámnak ad teret), természetesen a még több pénz és még több hatalom reményében! De ez nem feltétlenül rossz! Ebben az óriási hajtásban azért nagyon sok hasznos, szép és előremutató dolog is születhet (egy jó közösség, egy praktikus megoldás egy mindennapos problémánkra stb.)!
Mi, egyszerű emberek döntési helyzetben vagyunk - mi az, amit mindebből befogadunk, amit rendszeresítünk az életünkben, amit ajánlunk másoknak is -, nem könnyű ez a döntési helyzet, mondjuk, de cserébe minden nap szembesülhetünk vele! :D
De általában a jövőkutatókat és minket, fenntartható fejlövéssel megáldott embereket talán még mélyebben és részletesebben érdekelnek a valószínűségszámítások...
...
akarom mondani, a társadalom és a civilizáció változásai, és ennek távlati eredményeként az emberiség sorsa! :)
(Egy frászt! Mindenkit csak önmaga sorsa érdekel igazán - mondaná Richard Dawkins, akinek a könyvét Az önző gént olvasom éppen... Ő ráadásul továbbmegy az elmélettel, mert szerinte nem is minket érdekel a sorsunk, hanem valójában a génjeinket, akiknek túlélőgépeiként funkcionálunk - érdekes és egyben kiábrándító feltételezés, igazi filozófiai csemege, de maradjunk annál, hogy minket embereket érdekel a sorsunk... kétségkívül érdekel!)
Érdekel a sorsunk, a boldogulásunk, sőt, a boldogságunk érdekelne leginkább, ha valaki tudná a tutit!
Boldogságunk keresése közben olyan mély filozófiai kérdésekkel találkozunk és tépelődünk rajtuk esetleg évekig, mint pl. hogy miért vagyunk itt a Földön:
A. Csak. (materiális megközelítés)
B. Azért, hogy fejlődjünk. (ez akár mindenféle vallásos "elfajzáshoz" is vezethet, de lehet, hogy csak a fenntartható fejlődés válik mániánkká :))
C. Azért, hogy boldogok legyünk. ("... hogy valahol otthon legyünk benne")
Aki a B és C válaszok között némi összefüggést lát, az már a megvilágosodás közeli állapotban tudhatja magát.
Aki az A választ is közel érzi a másik kettőhöz, az már megvilágosodott.
(Vicceltem, fogalmam sincs, mi az a megvilágosodás, és létezik-e olyan egyáltalán! :DD)
Boldogságunk annyira fontos, hogy még a tudósok (főként pszichológusok, szociológusok) is elkezdték kutatni - Maslow felépítette a piramisát, Csíkszentmihályi Mihály megalkotta a Flow elméletet, és folyamatosan készülnek felmérések arról, hogy adott országokban mennyire érzik magukat boldognak az emberek (állítólag a magyar női lakosság a világon a legboldogtalanabb, de most itt a tavasz, szóval ezzel nem foglalkozunk)!
/https://dollhouseflow.blogspot.hu//
Boldogulásunkat és boldogságunkat elősegítendő manapság már egy csomó könyv, tanfolyam, internetes felület áll rendelkezésünkre - mégis úgy tűnik, nem vagyunk boldogabbak, sőt, sokan mintha még boldogtalanabbak is lennének, mint az ötven évvel ezelőtti generáció, tehát talán nem haszontalan a kutatók munkája, és nekünk magunknak is foglalkoznunk kell néha a boldogság módszertanával. Hiába, manapság tudatosan kell csinálni mindent, úgy tűnik, az előző korok "boldog tudatlansága" számunkra már nem járható út!
A boldogságot sokak szerint elősegíti például, hogy mennyire vagyunk beintegrálódva, beágyazódva a társadalomba.
A teljesség igénye nélkül, amolyan brainstorming jelleggel beszúrok ide néhány fogalmat, amik a fenntartható fejlődés társadalmi vonatkozásai kategóriába szerintem besorolhatók - lehet bővíteni és szűkíteni a kört a saját ízlésednek megfelelően!
1. Az érzelmi intelligencia, azaz az EQ
2. A kapcsolati tőke
3. A társadalom szerkezete
4. Technicizálódás
Ezek természetesen sokrétű összefüggésben állnak egymással, hatnak egymásra: pl. amikor Budapesten a Blahán kiugrott egy meztelen férfi az ötödikről, és csak egyetlen járókelőnek volt éppen topon az EQ-ja, a többiek közül néhányan ismerőseik számát tárcsázták(technicizálódás), de volt, aki csak bambult, ez később felborzolta a kedélyeket, és mozgalom is indult azért(szerveződés a társadalmon belül, mely az egyén szintjén kapcsolati tőkét is generál), hogy emberi módon kezeljük az ilyen eseteket(visszahatás az egyéni EQ szintekre és a társadalom koherenciájára)!
Másik példa: ma már tudható, hogy a karrierünk építésében nagy segítségünre van a társadalmi/kapcsolati tőkénk, melynek kiépítéséhez nem kis mértékben járul hozzá az érzelmi intelligenciánk is - azaz, hogy mennyire vagyunk képesek odafigyelni a másik emberre, megérteni a motivációit, illetve egyáltalán felismerni az olyan helyzeteket, amikben az érzelmi intelligenciánkat is használnunk kell!
A technicizálódás, a mobiltelefon, az Internet megjelenése, sőt, a gyorsabb és/vagy nagyobb tömegeket mozgatni képes járművek sem kedveznek első ránézésre az emberi kapcsolatok élővé varázsolásának, inkább eltávolítottak minket sokáig egymástól - de egyre többen ismerik fel, hogy éppen ezeket az eszközöket kell végre felhasználnunk (tényleg csak eszközként tekintve rájuk), hogy megtaláljuk a számunkra megfelelő, élményt adni tudó közösségeket! (most lehet, hogy nem a legjobb példa, de javítani mindig lehet és legalább olyat írok, ami talán nem mindenkinek jutna eszébe a technika vívmányai kontra társas kapcsolatok témakörben: amikor egy menetrend szerinti metrókocsit ismerkedőhellyé neveznek ki a városban közlekedő szinglik számára, ezzel elvileg elősegítve a társadalom alapvető egységének, a családnak a megalapozását)
/https://sustainablecitiescollective.com/sites/sustainablecitiescollective.com/files/Flash-mob.png/
Kicsit messzebbre visz az a kérdés, hogy a társadalom aktuális berendezkedése, az értékek, normák, szokások vajon támogatják-e még a fenntartható fejlődést, az emberiség további sikerességét. Vajon továbbra is a klasszikus családot kell a társadalom alapegységének tekintenünk, holott nagyon sokan (kényszerből vagy önszántúlag) szingliként élik életüket, vagy csonka, esetleg mozaik családokban szocializálódnak, vagy gyermeket nem vállaló párként szeretnék a viszonylag kielégítő életszínvonalukat fenntartani? S mindennek megélése, vagy csak más ilyen emberek elfogadása hogyan hat az érzelmi intelligenciánkra, netán befolyásolja az EQ fogalmát magát is? Fenntarthatóbb-e egy ilyen társadalom, ahol ennyiféle megoldás és életút van? És ha a túlnépesedés kérdését is vizsgáljuk, akkor talán a hátrányosnak tűnő jelenségekre előnyösekként kell tekintenünk?
Az emberiség népessége jelentősen megnőtt az elmúlt száz évben, ez az erőforrások fokozott felhasználásához, és környezetszennyezéshez vezetett, de az 1970-es években erről íródott tanulmányban a szakemberek még optimisták a jövőt illetően és bíztatnak, hogy "ha időben cselekszünk, akkor a jósolt életszínvonal-csökkenés időben kitolható, vagy akár meg is előzhető"! Figyelem! Míg a természeti erőforrások felhasználása és a környezetszennyezés nem társadalmi (nem a társadalomra ható) kérdések, az életszínvonal-csökkenés már nagyon is az! Az 1992-es követő tanulmányban már szinte csak ezekről a társadalmi vonatkozásokról esik szó!
A népesség növekedése és a gazdasági növekedés hiába írható le egzakt mérőszámokkal, többé nem modellezi megfelelően a valóságot. Szükség van arra, hogy megismerjük a szegénységben élők, az éhezők, az alultápláltak számát és jellemzőit, és velük párhuzamosan azt a szűk réteget, amelyiknek a jövedelme viszont hozzájuk és a korábbi korokhoz képest aránytalanul nőtt. A világszerte elhúzódó gazdasági válságot okozó amerikai jelzáloghitel-válság a gazdasági túllövésre példa, és következménye, hogy foglalkoznunk kell az általános emberi és szociális jogokkal, valamint a kamatszedés létjogosultságával is! A környezetgazdaságtan rámutat, hogy a GDP nem megfelelő mérőszám, mivel pl. egy ház lerombolását is termelésnek, növekedésnek értékeli (egy szolgáltató cég terméke a bontás).
"Látjuk tehát, hogy a növekedés nem azonos a fejlődéssel. A jólét pedig nem azonos a jól-léttel."
"A fenti felismerések vezettek oda, hogy a hagyományos makromutatók mellett bevezették a nehezen mérhető, de sokkal teljesebb képet nyújtó zöld mutatókat. Ilyenek például a Humán Fejlődési Index (HDI), vagy a Fenntartható Fejlődés Indexe (SDI). Értéknek tekintik az újrahasznosítást és a tartós fogyasztási cikkek szolgálatát..." a fogyasztói társadalommal, a divat túlzott uralmával szemben. "A zöld mutatók számolnak az olyan tevékenységek értékével, amelyek a GDP-ben és más hagyományos mutatók értékében nem jelennek meg. Ilyen a házimunka, a gyereknevelés, az önkéntes munka, a szabadidős tevékenység, a családdal, barátokkal, sportolással, vallásgyakorlással töltött idő." Ezek a jellemzők mind az életminőségünket befolyásolják, és természetesen összefüggésben vannak az általam a cikk elején felvetett fogalmakkal (EQ, kapcsolati tőke, társadalom szerkezete, technicizálódás).
Előttünk vannak tehát a problémák, az új mutatószámok, és fejünkben (a Tiédben is, kedves Olvasó) talán van valamilyen forgatókönyv is az emberiség jövőjét illetően, lehetőleg arról, hogyan éljük túl és tartsuk fenn a fejlődést!
De hogyan fogjuk ezt megvalósítani és ki segíthet ebben nekünk? Kinek a felelőssége és joga újabb válaszokat keresni és adni a kérdésekre, és legfőképpen kinek van lehetősége cselekedni? A válasz: az egyénnek, a civil szervezeteknek és a lazább civil szerveződéseknek, vagyis a társadalom egészének! És ezen belül persze a kormányoknak és a tőkés társadalomnak is. Válasszunk forgatókönyvet - boldogulásunk, boldogságunk érdekében is!
Végül, de nem utolsósorban a kiállítás szervezői megalkották az Öko City pecsétet, a környezettudatosság és a fenntarthatóság jelképeként. Az Öko City kiállítóit jutalmazták ezzel a pecséttel, hogy a vásárlók lássák, ezek a termékek már ezt az irányt képviselik.
Italo Calvino természetesen nem okoz csalódást - hogyan is okozhatna csalódást egy barát, aki belőled beszél?! Merthogy ilyen stílusban ír... Marcovaldóról, aki egy nagy olasz iparvárosban munkásemberként él családjával, és miközben a város hangjait hallgatja egy nyári éjjel a nyitott ablakon át, a város szürke falait bámulja nap, mint nap munkába menet, minden lélegzetvétellel visszavágyik a természetbe, a zöld mezőkre, ahol tehenek kószálnak hegynek fel a hajnali fényben, pásztorkutyáktól körülugrálva, békében, jámbor szabadságban... 