Biomassza a balkonodon - különben hol mászna fel Rómeó?

    A tavasz egyértelmű jele itt Európában, hogy mintha egy óriási zöld bomba robbant volna, minden kizöldül, továbbá vidám és csicsergős lesz. A zöld lelket némiképp megnyugtatja a tudat, hogy körülöttünk legalábbis még mindig van elég természet, legalábbis nem kell sokat talpalni ahhoz, hogy részesülhessünk belőle. Sőt mi több, ha olyan nagyon hiányoljuk - mert mondjuk társasházban lakunk és nincs kéznél még csak egy mini parcellányi termőföld sem -, még akkor is van lehetőségünk leszaladni a közeli virágosbódéba, hipermarketbe, vagy benzinkúthoz és beszerezni egy "instant balkonpark szettet" - amit ugyebár csak lerakni és locsolni kell, s máris kész az egyedi, szomszédirigységet katalizáló biomasszánk! :)

    Biomassza... még a szó is olyan fajsúlyos, hogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez valami állandó, mindent befedő zöld tömeg, ami szinte sérthetetlen, de ha meg is sérül, akkor is hipp-hopp újrateremti magát, odakúszik a "kocsonya", ahol támad a "luk"...

Hát, igazunk is van, meg nem is. Igazunk van, mert a természet önmegújító képessége valóban bámulatos - ezt tapasztalhatjuk minden tavasszal, illetve amikor egy elhagyott gyártelepen előbb-utóbb felüti fejét néhány pitypang, majd az őserdő... vagy ugyanez kicsiben a kocsifelhajtónkon... Erre vágynak(?), figyelmeztetnek(?), ezt álmodják vászonra egyes mai modern festők, amikor ecsetjük nyomán borostyán kúszik az Abraham Lincoln szoborra, vagy oroszlánok sétálgatnak az egykor forgalmas sugárutakon, egy elképzelt apokalipszis után...

És nincs is igazunk, mert... de várjunk még ezzel, előbb nézzük, miről is beszélünk?!

    Biomassza alatt tágabb értelemben a Földön lévő összes élő tömeget értjük. (Az ember testtömegét nem szokás a biomassza fogalmába vonni.)

    A mai elterjedt jelentése viszont: energetikailag hasznosítható növények, termés, melléktermékek, növényi és állati hulladékok

    Sajnos, a törvényi háttér sem az élő voltát hangsúlyozza, hanem a belőle kinyerhető energiára teszi a hangsúlyt! :(

    Magyarországon jogi fogalmát a 2010. évi CXVII. törvény a megújuló energia közelkedési célú felhasználásának előmozdításáról és a közlekedésben felhasznált energia üvegházhatású gázkibocsátásának csökkentéséről című jogszabály határozza meg (1. § 3.): "biomassza: a mezőgazdaságból - a növényi és állati eredetű anyagokat is beleértve, erdőgazdálkodásból és a kapcsolódó iparágakból, többek között a halászatból és az akvakultúrából - származó, biológiai eredetű termékek, hulladékok és maradékanyagok biológiailag lebontható része, valamint az ipari és települési hulladék biológiailag lebontható része." /forrás:Wikipédia/

    Mégsem kezdem most a törvényt szapulni, sem a bioenergia hasznosítását bemutatni, mert engem most kizárólag a biomassza eredeti jelentése és jelentősége érdekel.

    Nem tudom, Ti hogy vagytok ezzel, de nekem olykor eszembe szokott jutni, hogy amikor dínók éltek a Földön - és voltak ugyebár köztük egész méretes növényevők is -, akkor vajon óriáspitypangok nőttek-e, vagy mégis mennyivel volt nagyobb a zöld tömeg, amúgy, tömegszerűen? Jó-jó, okés, megtanultuk ezt tulajdonképpen az iskolában, meg a képeskönyvekből, hogy bizony nagyobbak voltak a fák, meg óriásszúnyogok röpködtek, de mégis, a dolog fizikai-kémiai valósága mintha nem tudatosult volna... Mennyivel több oxigén termelődött akkoriban = földtörténeti távlatokban a fotoszintézis során? (Eleve nehéz elképzelni, hogy millió évekről, nem pedig néhány ezresről beszélünk!) És legfőképpen: ez az óriási zöld tömeg hova tűnt?

    Az oxigénmennyiséget természetesen nem számoltam ki, viszont itt volt az ideje, hogy utánanézzek legalább saccperkábé ennek a biomassza dolognak...

    Egy földtörténeti szakértő nyilván hitelesebben és részeletesebben mesélhetne erről, de én a perm-triász kihalási eseményre akadtam rá, és már ez is elég érdekesnek bizonyult, hogy leragadjak nála. Tehát:

    "A perm-triász (röviden: P-Tr) kihalási esemény, közkeletű nevén "Great Dying" ("Nagy Kihalás") mintegy 251 millió évvel ezelőtt, a perm és triász földtörténeti időszakok határán következett be. Ez volt a földtörténetben ismert legsúlyosabb kihalás: becslések szerint a tengeri fajok 96%-a, a szárazföldi gerinces fajok 70%-a pusztult ki. A tömeges kihalások közül kizárólag ez okozott komoly veszteséget a rovarvilágban. A biodiverzitás (a fajok sokszínűsége) rendkívül súlyos visszaesése miatt az élővilág talpraállása jóval hosszabb időt vett igénybe a triász elején, mint más jól ismert kihalások után." /Wikipédia/

    Szóval hullámszerű kihalások történtek máskor is, de úgy látszik, ez a perm-triászi volt a legjelentősebb.

    Mit tudhatunk a növényekről, amik a zöld masszában a leginkább zöld tényező?

    A szárazföldi növényeket a földtörténet nagy kihalásai általában viszonylag kevéssé érintették. A perm-triász határon viszont a fajok 50%-a eltűnt, és a triász elejétől a növényvilág összetétele jelentősen megváltozott, más csoportok váltak az uralkodóvá, és az addig nagyfokú földrajzi elkülönülés, sok különálló flórabirodalom helyett a kozmopolita növények veszik át a főszerepet. Igaz, az eltűnés nem egyik percről a másikra következett be, legalábbis egyes tájakon vissza-visszatértek a korábbi fajok, hogy végül mégis átadják helyüket az újabb társulásoknak.

    Más jelei is voltak a változásnak: a gomba- és mohaspórák mennyisége ezekben a földrétegekben világszerte ugrásszerűen megnőtt, ez pedig csak úgy lehet, hogy a nagytömegű elpusztult növényzet helyet és korhadó tápanyagot biztosított ezeknek a csoportoknak. A nagy termetű növények kihalását mutatja az is, hogy a kora triászból nem származnak széntelepek.

    Az állatvilágban a legnagyobb veszteség a tengeri gerincteleneket érte, általában véve a nemzetségek kb. 95%-a kihalt - közülük a sugárállatkákról mutatok is képet, mert annyira szépek (ezeknek 99%-a veszett ki):

    A rovarok 27 rendjéből 15-re jelentős hatása volt a kihalásnak.

    A szárazföldi gerincesek közül a triász kor elején már leginkább csak Lystosaurus nemzetség leleteit lehet megtalálni - ez egy disznószerű növényevő volt (a leletek 90%-a) -, tehát ezek a fajok gyakorlatilag egyeduralkodók lettek a bolygón.

    Ez történt tehát a perm-triász időszak határán a biomasszával.

    Láthatjuk, hogy a biomassza mégsem annyira sérthetetlen, mint hittük. Jelentősen csökkenhet a mennyisége, és élőlény nemzetségek sora pusztulhat ki a szerencsétlen egybeesések eredményeként. S mégcsak meg sem tudjuk mondani biztosan, hogy mik voltak az idevezető okok!

    S mit tesz az ember, mit tehet, mikor saját maga is kiszolgáltatott a bolygót görgető vakszerencsének?

    Megtehetné például, hogy legalább nem irtja ki az esőerdőket, mint ahogy tette 2000 és 2010 között, amikor is az amazóniai esőerdők 4%-át, egy egész Nagy-Britanniányi területet tarolt le. Megtehetné, de sajnos a rombolás folytatódik, ha vannak is bíztató kezdeményezések, mint amit 2013-ban a 2800 áruházat tömörítő Brazil Szupermarketek Szövetsége indított, vállalva, hogy a jövőben nem forgalmazzák az amazóniai esőerdők területén nevelt szarvasmarha húsát.

    S mit tehetünk mi, esőerdőktől messze élő egyszerű földi halandók?

    Követhetnénk az ókori Sába királynőjének példáját, aki grandiózus építményt hagyott az utókorra - lehetővé téve Jemen folyamatos vízellátását és két csodás kertjének öntözését: a Márib város mellett még ma is látható duzzasztógátat! Persze, ma már csak a romjai láthatók, de azok is micsoda romok! A gátrendszer felvette a versenyt a mai duzzasztógátakkal: a talpánál 70 méter széles és 615 méter hosszú duzzasztófal, az északi és déli zsilipekkel és elosztócsatornákkal, a csillapítómedencével és túlfolyóval igazi mérnöki csoda volt, a számítások szerint 9000 hektáros terület öntözésére volt képes!

    De hát ezt mégsem várhatjuk el magunktól, különben is, mi nem Jemenben élünk, és tegyük fel, hogy csak egy balkonon gazdálkodhatunk... :)

    Nos, ebben az esetben maximum Szemirámiszt másolhatjuk, őt is csak kicsiben: mivel egy balkonon általában szűkös a hely, ezért érdemes "fűggőkertet" kialakítani, például egymásra pakolt egyre kisebb méretű cserepekbe ütetni a növényeket, egy lomtalanításból származó létrára pakolászni őket, vagy egy rácson felfuttatni a falra - így egyébként nem csak dísznövényeket, de koktélparadicsomot, vagy egyéb zöldségeket is termelhetünk saját használatra. A folytontermő eper is jó választás lehet, akár felfüggesztett kaspókba ültetve. A fűszernövények pedig egyenesen kihagyhatatlan, ha azt szeretnénk, hogy egy hétvégi koktélpartin a vendégeink szeme láttára frissen vágjuk a pancsolt puncsba a mentalevelet, vagy a kísérő minipizzára az oregánót!

    Ha pedig adnánk egy esélyt annak, hogy egy balzsamos nyári esten hozzánk is meglepően romantikus módon érkezzen a szerelem, akkor valahová az ablakunk alá ültessünk egy lilaakácot - pár év múlva szépen felfut, addig pedig gyönyörűen díszít! De ha Rómeónak nincs kedve mászókázni, még akkor is valószínű, hogy értékelni fogja a balkonon bólingató biomasszánkat, különösen, ha jól választottunk, és neki is zöld a szíve... :)