Marcovaldo - avagy tudta már ezt a fél világ!
2014.03.18 17:02
Italo Calvino természetesen nem okoz csalódást - hogyan is okozhatna csalódást egy barát, aki belőled beszél?! Merthogy ilyen stílusban ír... Marcovaldóról, aki egy nagy olasz iparvárosban munkásemberként él családjával, és miközben a város hangjait hallgatja egy nyári éjjel a nyitott ablakon át, a város szürke falait bámulja nap, mint nap munkába menet, minden lélegzetvétellel visszavágyik a természetbe, a zöld mezőkre, ahol tehenek kószálnak hegynek fel a hajnali fényben, pásztorkutyáktól körülugrálva, békében, jámbor szabadságban...
Az embernek néha nem árt felfrissítenie a nyelvtudását, főleg, ha éppen egyéb fontos teendői elől menekül... vagy ha a városba készül, és az egyetlen könyv, ami elfér a retiküljében, történetesen olasz nyelvű...
Italo Calvino természetesen nem okoz csalódást - hogyan is okozhatna csalódást egy barát, aki belőled beszél?! Merthogy ilyen stílusban ír... Marcovaldóról, aki egy nagy olasz iparvárosban munkásemberként él családjával, és miközben a város hangjait hallgatja egy nyári éjjel a nyitott ablakon át, a város szürke falait bámulja nap, mint nap munkába menet, minden lélegzetvétellel visszavágyik a természetbe, a zöld mezőkre, ahol tehenek kószálnak hegynek fel a hajnali fényben, pásztorkutyáktól körülugrálva, békében, jámbor szabadságban...
Egy ilyen hajnali kirándulás alkalmával(az egész család kipattant az ágyból és követték a teheneket a legelőre) véletlenül el is hagyja legidősebb fiacskáját - de minek aggódni? A gyerek biztosan beállt a tehenek mögé a sorba, élvezi a friss levegőt, a szabad életet, majd hazajön valamikor! És tényleg! Hazajön.
Egy másik, tavaszi napon elmeséli, hogy főhősének mennyire elege van már az újságokból, a rádióból egyfolytában ömlő rémhírekből, hogy az összes élelmiszer egészségtelen: a sajt műanyagból készült, a vaj faggyúgyertyából, a zöldség-gyümölcsben több rovarirtó van, mint vitamin, és a "friss halat" tavaly halászták Izlandon, és azért van kinyomva a szeme, hogy ne látszódjon rajta, hogy nem friss. El is indul a közeli folyóhoz a horgászbotjával, hogy kis családjának végre ártalmatlan ételt tehessen az asztalra, és meg is találja a tuti helyet, ahol rajta kívül nem járt még senki (legalábbis éppen akkor, amikor ő arra jár, nincs ott más), és a víz is kristálytiszta kék... Hazafelé, halakkal megpakolva megállítja őt egy vadőr, s ekkor derül ki, hogy a tiszta kék víz a folyóparti festékgyár "terméke", a halak pedig mérgezettek - mikor visszaengedi őket a folyóba, már csak egy örülhet elevenen a szabadulásnak!
Utóbbi történeten elcsodálkozom... Italo Calvino az olasz irodalom nagy öregje - mikor íródott ez a könyv? Mikor etették gyógyszerrel a csirkéket, hogy nagyobbra nőjenek, mikor csöpögött az olívaolajas üvegből aranyló olaj helyett desztillált öszvérzsír?!
Magyarországon csak a rendszerváltás után terjedtek el a ipari úton feltuningolt élelmiszerek, mint pl. a margarin - volt is, van is vita róla pro és kontra, hogy egészségesebb-e, mint a vaj... De ami a fő: a rendszerváltás után vált az államigazgatás mostohagyermekévé az élelmiszerellenőrzés, fokozatosan teret adva a multinacionális élelmiszerláncok polcait elárasztó és az utak mentén, a plázákban bohócos mosollyal lepasszolt junk food-nak, azaz "szemét kajának", amin még nem tudott fogást találni az egyelőre gyermekcipőben szárnyait bontogató fogyasztóvédelem.
Magyarországon ezt csak 1990 óta nyomják le a torkunkon - de mióta tud a nyugati ember arról, hogy nem élőlénynek való "takarmányt" adnak elé?
A válasz: Italo Calvino regénye 1963-ban jelent meg először. Tehát Nyugaton már akkor ismert volt, amit mi csak az elmúlt huszonöt évben kellett megtapasztaljunk - mondhatnám azt is, milyen szerencsések vagyunk, de mivel úgy tűnik, sok apró és nagyobb harcot kell megvívnunk még saját magunknak és közösségeinknek ahhoz, hogy a helyzet változzon, ezért nem szeretnék előre inni a medve bőrére.
Ráadásul, azóta kiderült az is, hogy nagyon is igaz a mondás, miszerint "az vagy, amit megeszel", sőt! Még annál is igazabb, mert az elfogyasztott táplálék hosszútávon hat a génjeink szintjén is, sajnos - erre a felismerésre épült az epigenetika tudománya, amiről tegnap hallottam először a rádióban, és mondanom sem kell, hogy bogarat ültettek vele a fülembe, erről még beszélnünk kell!
Addig is, olvassatok Italo Calvinot, mert a Marcovaldo derűt hoz a mindennapokba, ahogy mókás esetlenséggel a városban is mindenütt felfedezni véli a természet titkait! Fedezzétek fel ti is a természetet, a városban is! És addig is egyetek jókat, dacára minden figyelmeztetésnek, mert ahogy jelenlegi "gurum" mondaná, minden ételért hálát kell adni, és élvezni kell az étkezést, mert így leszünk elégedettebbek, gazdagabbak és boldogabbak általa! :)
/Candida Girling illusztrációja/
Téma: Marcovaldo - avagy tudta már ezt a fél világ!
Nincs hozzászólás.