Mit gondol a Holdutazó: kell-e nekünk fenntartható fejlődés?
2014.03.19 09:37
Természetesen ezekre a kérdésekre én most nem válaszolhatok (a könyvben meglepően alakul a történet, szóval nem akarom lelőni a "poént") - helyette újabb kérdésekkel folytathatom a sort: vajon a 21. században hasonló problémákkal kell-e szembenéznie az emberiségnek? Sürget-e minket embereket bármi, hogy elgondolkodjunk azon, vajon életben tudnánk-e maradni egy másik bolygón? Vagy megelégedhetünk azzal, hogy itt a Földön termeljük újra a civilizációt? Kell-e a társadalmaknak változni ahhoz, hogy továbbra is sikertörténet maradjon az emberi faj története?
Nehéz úgy belekezdeni egy blog szerkesztésébe, hogy az embernek egy csomó minden röpköd a fejében a témával kapcsolatban, de rájön, hogy mindezt úgy kéne tálalni, hogy rendszer is legyen benne, viszont ne legyen túl unalmas, túl szakmaszagú se!(különben is hol vagyok én attól, hogy ez legyen a szakmám :))
Először arra gondoltam, hogy adok majd egy jó kis definíciót - úgy egy oldal terjedelemben - a fenntartható fejlődésről, hadd ámuljon-bámuljon az Olvasó, hogy mi minden beletartozik ebbe a frappáns fogalomba! És akkor majd jól ki lehet fejteni a témákat, szerteágazóan, az első blogbejegyzésből kiindulva...
Na nem! Ezen már én magam is elaludnék - eszméltem -, arról nem is beszélve, hogy a neten épp a definíció az, ami bőven található.
De mi lenne, ha inkább elmesélném, mit mondott nekem a fenntartható fejlődésről Buzz Aldrin, aki Neil Armstronggal együtt szállt le a Holdra?
Te jó ég, ez a blogger igazi Holdutazókkal cseverészik?! - kérdeznéd elkerekedett szemekkel...
Megnyugtatlak: nem. Sajnos sosem találkoztam Buzz Aldrinnal és sosem beszélgettem vele a fenntartható fejlődésről.
Viszont épp most fejeztem be a könyvének A csillagok fiai-nak az olvasását, ami egy fantasztikus sci-fi az emberiség és egy távoli bolygó lényeinek különös találkozásáról, találkozásairól - hiszen nem is egyszer veszik fel egymással a kapcsolatot!
Az idegen bolygó lényei egy a világukat fenyegető óriási aszteroida miatt menekülni kényszerülnek glóbuszukról, és csak száz évük marad, hogy ehhez megépítsék a szükséges csillagközi űrhajókat és felfedezzék a közeli naprendszereket, hátha találnak valamelyikben egy bolygót, ami eléggé hasonlít a sajátjukhoz, amin letelepedhetnek. Rá is bukkannak a Földre és sikeresen megzavarják a 9000 évvel ezelőtti kezdetleges földi társadalmat - az özönvíz előidézése már csak mellékes epizódja megjelenésüknek.
Igenám, de valamit nem tudhatnak előre, mégpedig azt, hogy szervezetük hosszútávon nem bírja a földi táplálékot, a benne található fehérjéket nem tudja megfelelően lebontani, ezért azok méregként halmozódnak fel a testükben. Vajon találnak megoldást a problémára? Vajon sikerül átörökíteniük a már a Földön született utódaikra az óriási tudást, aminek segítségével a fénysebességhez közelítve átszelték a kozmoszt? Vajon átmenekíthető-e a kultúrájuk egyik naprendszerből a másikba, és mit profitálhat ebből az emberiség? Egyátalán milyen viszonyt sikerül kialakítaniuk az emberekkel?
Természetesen ezekre a kérdésekre én most nem válaszolhatok (a könyvben meglepően alakul a történet, szóval nem akarom lelőni a "poént") - helyette újabb kérdésekkel folytathatom a sort: vajon a 21. században hasonló problémákkal kell-e szembenéznie az emberiségnek? Sürget-e minket embereket bármi, hogy elgondolkodjunk azon, vajon életben tudnánk-e maradni egy másik bolygón? Vagy megelégedhetünk azzal, hogy itt a Földön termeljük újra a civilizációt? Kell-e a társadalmaknak változni ahhoz, hogy továbbra is sikertörténet maradjon az emberi faj története?
A könyv végén található egy interjú Buzz Aldrinnal, melyben elmondja, hogy az amerikai űrkutatás mindeddig inkább a más nagyhatalmakkal folytatott versengés részeként, inkább a rövidtávú jövedelmezőséget szem előtt tartva nem a folyamatos fejlődést, a fokozatos lépéseket, az űreszközök újrafelhasználhatóságát támogatta. Buzz Aldrin szerint ahhoz, hogy igazán előrébb tudjunk jutni, szükség lenne egy egységesebb társadalomra, amely egyöntetű, következetes úton halad előre a technikában! Elmeséli, hogy míg a II. világháború után a kimagasló teljesítmények (mint amilyen a Holdraszállás is volt) eléréséhez szükséges erőforrásokat megkapták, addig az ezt követő kutatásokra, és hogy az űrprogram járulékos hasznára (pl. az ultramodern áramkörök megjelenésére) felhívhassák a figyelmet, már nem kaptak támogatást.
Aldrin tehát a fentiek alapján a fenntartható fejlődés mellett teszi le a voksát. Persze, ő az űrkutatás és a légierő területén belül mozog, és meghagyja nekünk a lehetőséget, hogy "földhözragadtabb" témákkal foglalkozzunk. Köszi, Buzz! :)
Hogy mik ezek a témák? Miről is beszélek? Mégiscsak kellene adnom egy definíciót? Hiszen teljesen normális, hogy egy átlagember nem tud szinte semmit a fenntartható fejlődésről - mivel az iskolákban még mindig nem tanítanak erről szinte semmit!
Mégsem adok definíciót, majd inkább sorra veszem az egyes területeket a további blogbejegyzésekben!
Helyette inkább mondok még egy okot arra, hogy miért érdeklődjünk a fenntartható fejlődés iránt, miért foglalkozzunk vele rendszeresebben, mint eddig. Egy olyan okot mondok, amit manapság sokan a bőrükön érezhetnek: a gazdasági válság és ennek részeként a munkanélküliség!
Megfigyelhető a tendencia, hogy globálisan egyre kevesebb emberi munkaerőre van szükség, és nem csak a gazdasági válság miatt, hanem azért is, mert az egyre fejlettebb technológiák, a gépek, robotok kiváltják az ember kétkezi munkáját, és gyorsabban, pontosabban, gazdaságosabban végzik el ugyanazt! A munkából kieső embereknek maradnak azok a foglalkozások, amelyeket a gépekkel még körülményes, költséges lenne elvégeztetni: pl. az utcaseprés, a hólapátolás olyan helyeken, ahová nem ér el a hókotró... Szép kis kilátások, mi?!
Na de szerencsére van más lehetőség is: fel kell zárkóznunk a magasszintű technológiákhoz, és ismereteink bővítésével, nyitott hozzáállással és sok szervezéssel (vállalkozással? :)) a társadalmat is magasabb szintre hozva a fenntartható fejlődés területén kialakítani azokat az új munkahelyeket, amelyekkel egy élhetőbb, gazdagabb és kiegyensúlyozottabb civilizációt termelünk ki a magunk és unokáink számára!
A helyes válasz tehát, amit a Holdutazó is gondol, arra a kérdésre, hogy kell-e nekünk fenntartható fejlődés: igen, kell!
Téma: Mit gondol a Holdutazó: kell-e nekünk fenntartható fejlődés?
Nincs hozzászólás.